19 jan 2018

Schmidt Andrea fotókiállítása

Submitted by anonim
A programot a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.
Arany fényben Tápé - Schmidt Andrea fotója
Papír alapú meghívó

A Délmagyarország napilap beszámolóját a kiállítás megnyitójáról az alábbi linken olvashatja:

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/fotomuvesz_szemszogebol_setalhatunk...

 

Tisztelettel meghívjuk Önt és Családját 2018.január 19-én, pénteken 16.00-ra:

SCHMIDT ANDREA fotóművész kiállításának megnyitójára, amelyet Neparáczki Ferenc a művelődési ház igazgatója mutat be.

A kiállítás címe: 

"A Tisza és Tápé fotókon" az "Itt a világ közepi ki nem hiszi lépje ki!" sorozatunk befejező programja, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap támogatott.

A kiállítás megnyitó szövege:

Sok szeretettel köszöntöm a kiállítás megnyitóra érkezetteket!

 

Engedjék meg, h mint nem tápai mégis Tápé kincseinek bemutatását tegyem meg, a tápaiak számára biztosan ismert szavak felhasználásával, de aki nem helyi azok is elgondolkozhatnak ezeken az ősrégi szavakon.

Induljunk is el!

Egyből egy idős bácsi szólít meg: HOLT (halt!), állj, állj meg vándor itt a templom előtt, itt a mi vendégszerető falunkban, gyönyörködj e templomban közelről (1), messzebbről mintha LANGÉTA (langaléta) égimeszelő volnál, hisz ezt látod Andrea ( 2.) képén, de gyere ide gyorsan vissza a templomhoz hiszen itt TRÁZSÁL (strázsál), őrködik, e dolgos nép fölött ez a szép Szent János kegyszobor (4.) s a nap is csak úgy PÁSZKÁLÓDVA (keresztülvergődve) érkezik meg, átvergődik e szép Szentháromság szobor mögül (5.), hogy rávilágítson a SZÜLE-kre (nagyanya,anyóka), akik szorgosan rendben tartják a templomot kívűl-belül  (6.-7.) s legfőképpen a lelküket! De jusson eszedbe, hogy hányszor és hányszor jött ide BANDÉRIUM (nászmenet, zenekarral, lovasokkal…), bízva egymásban s bízva a templomuk Istenében!

Ha tovább sétálunk és miért ne tennénk, akkor eljuthatunk oda, ahol a GÁLÁNT (gondosan öltözött) ruhába még eljártak e jó emberek, asszonyok, a régi Fogadalmi Kápolnába (8.) s milyen az élet rendje Schmidt Andrea csodálatosan észrevette, a keresztek, ahogyan TRÁZSÁL-nak (9.) a kápolnára vigyázva, s vigyázva a mi, az önök, emlékeire s így emlékeztetnek a régi tápaiakra, ahogyan Isten akaratában megnyugodva, de eljutottak a temetőbeAz élők, a  a gyászolók tekintete a keresztrevetült  s az oromzaton imádkozó angyalka segítségében bízva (10.) imádkoztak, de előbb a kápolnában imádkozva a Szűz Anyához (11.) fordultak családjukért, falujukért s mily sokszor országunkért!

Az élőknek a dolgos napok jutottak (12.), előbb SZEKÖRCE –vel (kisebb fafaragó bárd) is el kellett készíteni a ladikokat s utána halászni s este lemérni hány FONT (régi súlyegység 0,56kg) halat kifogtak itt a jó halászok, főztek még az IPÓS – nak (após) is jó hallevet belőle, a KONDÉR –ban (kétfülű nagy vasfazék), de adtak a MORE -nek (cigány) is néhány halacskát.

Békességben éltek az évszázadok alatt, de néha-néha ki-ki elhagyta a helyét, hogy elinduljon a BŰBÁJOS –ságba (boszorkányos, ördöngős) (13.). Andrea látta azt a NEVETLEN UJJ –at (gyűrűs ujj), amellyel ezen a képen fényhálót szőtt Tápé fölé a legügyesebb bűbájos, csak megköröztette a neveletlen ujját s ilyen széppé vált a táj vagy Andrea tekintete a bűbájos, h ilyesmit észrevett?

A GUBERNÁT (kormányzó), mondjuk mai szóval, legyen idegenvezető kivezetett a Tisza partra (14.), hogy e magyar folyó GRAMANC –át (gallér, nyakrész), mi úgy mondjuk kanyarulatát el- és megfogva mondhassuk, a miénk, de te kiállítás néző gyere ide ÁMOLYOG-j (bámészkodj) tovább, (15.) hiszen a tápéiak megtették vagy a bűbájosok a csodát a SŰRŰFŰ-vel (sűrű fogú fésű, amellyel a már kibontott hajat megfésülik),milyen szépen megfésülték a felhőket, a fákat, a vizet…, aki tovább PÁSKÁLÓDIK (keresztülvergődik), az ilyen érintetlen tájat is láthat, (16.) lehet, hogy itt VACKOL (fekvőhelyet készít) nálunk a Nap vagy a jó Isten? Itt a képen is megkereshető, de odakint a Maros parton is.

 

Ide középre visszatérve 17. fotón amely a meghívón látható, a Szent István által felajánlott országunkat „láthatjuk”, a népi egyszerűség, nagyszerűség példájaként, igen itt is POSZT-ol (őr, őrhely) értünk a „nagy Isten”, s midenütt ahol magyar él a Földön.

Talán mondhatjuk, hogy Tápé leghíresebb jelképe a 18. fénykép, amely az emberi alázat, tiszteletet fejezi ki a leghitelesebben! Elment itt előtte s alatta több évszázad, a feszület keresztje elkorhadt, a feszület anyagát VASDERES (vöröses és fehérrel dérszerűen futtatott ló) hozta ide, hogy azután néhány SZEKÖRCE csapással pontosan helyére kerüljön (s ezek a csapások a mi könyörgéseink?!), hogy amikor JAJMUZSIKÁL (jajveszékel)  a lelkünk vagy amikor a BANDÉRIUM-mal vonulunk itt el akkor is bízzunk benne, mint ahogy SZÜLE-ink s ahogy Juhász Gyula is!

Tovább vive Andrea által meglátott kincsekre tekintetünket (19.), ujabb STRÁZSa-kat látunk, ahogy jelképesen őrködnek az emberi munka eredményei fölött, hiszen ez az árvízvédelmi töltés s talán az oszlopocskák is a sok-sok ember által megóvott Tápét s lakóit jelképezik! Persze volt itt már jó néhány RITTYENT –és (ostorral durrantás), de hang elszállt az élmény a képben van.

Mint ebben a festményben. (20.) Bocsánat, igazuk van ez fotókiállítás, de ennek a képnek a varázsa abban van, hogy eltudjuk képzelni, most a BONTÓFŰSŰ-vel bontják ki a lányok, asszonyok a hajukat, a gyerekek a PADKA-n ülve játszanak, a férfiak TUBÁK –onak (dohánypor), a LEPPENYŰ-t (a tarisznya felhajtható széle) már lehajtották, a SZOKNYAKORC-ból ( aszoknya ráncolható szegélye) kilazították a madzagot, a ZSIDÓZSÁK-ban (nagy űrtalmú zsák) megtézték mennyi liszt van még s lefeküdtek…

A 20. képen valami szellem szeli a Tisza hullámait, korán elhagyva KUCKÓ-ját, erősíti a BORGOSÍN-ját (Achilles-ín) s persze testét is s a partról most a nyárfa szálfák biztatják levelük össze-össze csapásával egyre jobb eredményekre!

A 21. fotón a reggel köszönt ránk, a férfiak már berakták a készségbe a MILLINGBOROTVA-t (éles borotva), a SZÜLE már dagasztotta egykoron a kenyeret, a gulyás RITTYENT nem is egyet ostorával, de az áldó fény és kereszt egyre csak ÁMOLYOG Tápé felett, mintah az kérdezné, miben segítsek?

A 22. a közelmúlt, de az évszázadok, évezredek (?) emléke: A KOMP, amely mindig összekötött, mindig hozott és vitt s midig e falué volt. A komp áll, de az akarat, a távolság, a nehézség legyőzésére megvan. Mennyi GÖBBŐ (vágó marha), az építkezésekhez fa, az élelmezéshez gabona s mennyi ember utazott el a múltba már ezen a kompon.

Tápé a magyarsága mellett, a gyékényé is (23.), a régi hagyományok mint a kezdőképeken és itt is ez látszik, tovább adni, hogy a BŰBÁJOS ügyességgel elkészített művek vigyék tovább Tápé hírnevét, h ne vesszen oda ebből semmi, sőt fejlődjön, akár művészi szintre is, mint ahogyan ma már van erre példa.

 

(A tájszavakat Katona Imre gyűjtötte, a Tündérmesék Tápéról c. kiskönyvben találhatóak, Ilia Mihály lektorálta)

 

Körbe értünk, megszédültünk a fotóktól, lehet egészen másképpen is bemutatni Tápét, a tájta?

Igen, Schmidt Andrea megtette s köszönjük neki ezeket a szép s sok mondanivalót tartalmazó fényképeket!

 

A kiállítást ezennel megnyitom!

 

Szeged, 2018.01.19.

 

Neparáczki Ferenc